Aki ismer az tudja, hogy az akciófilmek iránti rajongásom már nem egészséges. És mivel jóakaróim száma felbecsülhetetlen időről időre ajánlanak olyan filmeket, amiket feltétlenül meg kell néznem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nehéz olyat találni amit még nem láttam, de néha előfordul. Így került a kezeim közé a Raid The Redemption című alkotás is. Úgy szólt az ajánlás, hogy feltétlenül nézzem meg, mert olyan a történet és a látvány, hogy magam alá csinálok, az akciójelenetek pedig páratlanok. 

A film egy nagyon alacsony költségvetésű indonéz alkotás ami alig egymillió dollárból készült és a magyar mozikban A rajtaütés címmel jelent meg. Aki az "indonéz akciófilm" szóösszetétel alapján esetleg arra gondol, hogy inkább verné magát napokig tüzes vassal minthogy ilyeneket nézzen, az ne emiatt aggódjon, ugyanis az indonéz szigetvilágban létezik egy összetett és széles körben gyakorolt harcművészeti rendszer, a Silat, ami azon kívül, hogy hatékony még látványos is, így tökéletesen megfelel arra, hogy a mozinézőt szórakoztassa. Szerencsére sok kaszkadőr és harcművész űzi a szigetvilágban, tehát, összességében a filmben látott mozdulatok jól mutatnak. Hazudnék ha azt mondanám, hogy A rajtaütés egy rossz akciófilm, de akkor sem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem az. Nagyon jó és örvendetes dolog, hogy egy ilyen filmet egyáltalán "megvesznek" a magyar forgalmazók és nem csak a hollywoodi, mostanában oly elterjedt kamerarángatós, vagy kötelekkel greenbox előtt eltáncolt filmeket kapjuk. Legutoljára, ha jól emlékszem, az Ong Bak-nál léptek hasonlót a forgalmazók, ami akkoriban nagyot is szólt. Valószínűleg most is hasonló a cél, mert a Rajtaütés egyébként idáig minden bemutatott moziban siker volt, annak ellenére, hogy ezt a filmet tényleg csak azok fogják megnézni és azoknak is ajánlott akik megőrülnek a harcművészetekért. Ennek ellenére sajnos távolról sem tudja azt, amit az Ong Bak tudott. Persze ez önmagában nem lenne baj, hiszen az Ong Bak koncepciója az volt, hogy nulla történet és kemény és látványos akció kell, amit így ebben a formában, máshol még nem nagyon lehetett látni. Garet Evans valószínűleg úgy gondolta, hogy inkább az erősen közepes akció és az erős történet a nyerő párosítás és ez nem is egy hülye elgondolás. Azonban ezt nem sikerült meglépni.

Látszik az igyekezet, ahogy valami érdekes történetet szeretnének összekalimpálni, de sajnos az igyekezet nem elég. A történet ugyanis béna. Rettentően béna és félelmetes logikai bukfencektől szenved. Egy csapat kommandós egy épületet akar elfoglalni, de nem várt ellenállásba rohannak és emeletről emeletre próbálják megtisztítani az épületet több kevesebb sikerrel, miközben kiderül, hogy az akció jogi értelemben véve nem teljesen szabályos. Az egy dolog, hogy hallottunk, láttunk ilyet már sokszor, de ennyire szarul ritkán sikerült kivitelezni. Teljesen érdektelen az egész, a figyelem fenntartására alkalmatlan és amikor a filmnek úgy lesz vége, hogy az égvilágon semmi sem derült ki, akkor már csak kínunkban röhögünk és a végtelenségig töketlen párbeszédekről nem is beszéltünk. És akkor elérkeztünk arra a pontra ami számomra a legnagyobb csalódás, mert innen már csak az akciójelenetek tudják megmenteni a filmet. Ha ezek maradéktalanul ütősre sikerültek volna, akkor lehet, hogy azt mondanám, hogy a Rajtaütés a egy rohadt jó film, mert a pofám leszakadt, olyan koreográfiák voltak benne. De nem. Van egy két igazán jó pillanata és szerencsére a főszerepet játszó Iko Uwais tényleg szépen mozog, de a koreográfia néhány jelenetben kifejezetten gyengére, erőltetettre és logikátlanra sikerült. A film vége előtti tíz percben látható akciójelenet, amikor a két főszereplő a főgenya egyik testőrével harcol kifejezetten szar és a film ekkora már kifejezetten lapossá válik, pont hogy menteni kéne a menthetőt és nem kínszenvedéssé tenni az utolsó tíz percet. Egy ilyen film egyszerűen ezt nem engedheti meg magának, ha ki akar törni a távol-keleti szegmensből, bár a kritikákat olvasgatva, ezt csak én gondolom így.

A Rajtaütés egy egyszer nézhető közepes akciófilm, aminek vannak jó pillanatai, de komolyabb elvárásokat támasztani felesleges. Több helyen láttam már, hogy párhuzamot vonnak a Dredd és a Raid között, mert mind a kettő egy nagy épületben játszódik és emeletről emeletre megy a harc, hogy a végén elkapják a főellenséget. Valóban van egy jelenet a filmben, ami egy az egyben megfelel annak amit a Dreddben is láthattunk, de ennyiben ki is fújt az egész, a két filmet még csak véletlenül sem szabad egy lapon említeni és ezzel nem a Rajtaütést szeretném dicsérni.