Ahány ember, annyi ízlés, szokták mondani. A filmek világában ez különösen igaz. Legyen szó bármelyik filmről, akár kultikus kasszasiker, akár csúfos bukás lett a vége, egyikre sem mondja minden ember egyöntetűen, hogy "húúúapám, mekkora film ez", vagy, hogy "ilyen szart meg hogy lehet megnézni?" Van aki a Keresztapát is utálja, a Bryan életén meg még csak el sem mosolyodik, de például a Király nevében szerinte simán veri a Gyűrűk urát! Egy filmről sem mondhatunk véleményt úgy, hogy azzal mindenki egyet értsen. Persze vannak mozik amelyek már a forgatókönyv megírásakor is bukásra ítéltetnek, vagy éppen már akkor súlyos dollármilliónyi bevétel vizionálható. De mi van azokkal a filmekkel amikben benne van a kockázat, hogy vagy nagyon jól sül el, vagy nagyon rosszul? Általában ezekből lesznek az igazán megosztó alkotások. Ezek közül mutatunk egy párat, amiket egyes országokban óriási bukásként tartanak számon, nálunk mégis sikeres, sőt kifejezetten kultfilmmé nőtte ki magát!

5. Ford Fairlane kalandjai

"Szent szar! Keith Richards forog tőled a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg! Na és ti kik vagytok? Fasz és Szopó, ugye? Melyikőtök melyik, mi? Vezettek még ma este? Igen? Akkor ajánlom a szerpentint, főleg a kanyarokat!"

Ki ne ismerné ezeket az idézeteket? Na ugye. De bármennyire is szeretjük Ford Fairlanet, aki nálunk Nagy Feró hangján osztotta az észt, az USA-ban jó nagy bukta lett. Ha jól tudom a gyártási költségeket visszatermelte, de a kritikusok rongyosra szaggatták a filmet, a közepesen gyenge Andrew Dice Clay pedig Arany Málna díjat kapott a figuráért. Maga a film pedig a legrosszabb film kategóriát nyerte meg. Eszem faszom megáll!

4. Hudson Hawk

Bruce Willist a mai napig leveri a víz, ha csak meghallja ezt a nevet. Pedig az ő agyszüleménye eredményeként jött létre a film, Hudson Hawk karakterét és történetét ugyanis nem más, mint John McClane találta ki és írta meg. A mai napig bánja, ugyanis a forgatás egy kész rémálom volt, mindenki összeveszett mindenkivel, az ütemtervet pedig távolról sem sikerült megközelíteni. A filmet nem csak a hazai közönség, de a kritikusok is rosszul fogadták. A Rottentomatoes 22%-os értékelése sem nevezhető túlzottan pozitívnak. Perverz nép a magyar és köztük én is, mert itthon sokan szeretjük a filmet. Bárgyú és logikátlan, de sokaknak szerzett már boldog perceket. Ennek ellenére hazai pályán még olyan színészekkel is, mint Bruce Willis, James Coburn, Andie MacDowell is félelmetes nagy pofára esés lett. Azt, hogy hány díjra jelölték (nem oscar) fel sem sorolom, csak egy párat, amit meg is nyertek vele '92-ben:legrosszabb rendező, legrosszabb film, legrosszabb forgatókönyv. És akkor arról szót sem ejtünk, hogy a 90-es évek elején közel sem kevésnek számító hetven millió dollárból, tizenhetet hozott vissza...Nyuszi, golyó!

3. Harley Davidson és Marlboro Man

Mickey Rourke és Don Jonhson motorozik Arizonában, bankot rabol és lövöldözik. Alapvetően gyenge a történet és másban sem tud erőset domborítani a film. Marlboro Man aki le akar szokni a dohányzásról, gyenge akciójelenetek és logikátlanság a köbön. Hazai pályán meg is bukott, a magyar közönség mégis kajálta. 91-ben bemutatta a nagy amerikai életérzést, mi meg benyaltuk, de tulajdonképpen nem haragszunk érte a mai napig sem. "Ha mindig kaptam volna öt centet amikor egy bolhafing le akart lőni, már gazdag lennék".

2. Tango és Cash

Szerencsére nem nevezhető kifejezetten bukásnak, csak éppen az egyik legméltatlanabbul alábecsült akció-vígjátéknak. Sylvester Stallone és Kurt Russel akkorát alakít, hogy azt még legalább két részen keresztül is szívesen néztük volna a 90-es évek elején. Itthon közel huszonhárom éve idézgetnek belőle az akciófilm fanatikusok és legalább évente egyszer leülnek egy hideg sörrel meg egy bitang nagy popcornnal a kezükben és végignézik a filmet, miközben félhangosan mondják a szöveget szóról szóra. Legalábbis remélem, mert ha ezt csak én csinálom, akkor valami baj van az univerzummal. Az IMDB-n 6,1 a Rottentomatoeson 39%-on áll, az 55 milliós költségvetésből pedig csak 63 millió dollár bevételt sikerült kovácsolni. Vicc...." Szükség esetén én és a seggem itt vagyunk a szomszédban!"

1. Oscar

Az Oscar az a film, amiből bárki, bármikor tud legalább egy mondatot idézni. Kivéve talán az amerikaiakat. Náluk ugyanis a film közel sem aratott olyan osztatlan sikert mint itthon. Mondhatnánk, hogy azért, mert még élénken élt bennük Louis de Funes Oscar-ja, de pontosan tudjuk, hogy nem így van, ez ugyanis maximum az európai közönségre lehetne igaz. Nehezen tudom elképzelni, hogy Amerikában két lájtkóla és juharszirupos hotdog között mély vita alakult volna ki Lous De Funes és Stallone színészi játékának elemzését tekintve. Egyszerűen arról volt szó, hogy az évtized egyik legnagyobb akcióhősét, egyszerűen nem tudták elfogadni egy olyan filmben, amiben még az Állj vagy lő a Mamámnál is kevesebb akciójelenet van. Pedig Stallone zseniális ebben a szerepben, a forgatókönyv (még ha feldolgozásról is beszélünk) zseniális, a mellékszereplők egytől-egyig hibátlanok, minden mondat ott és akkor üt ahol és amikor kell. Nem hiába imádjuk sokan. "Nagyon várlak fiam....Nyomorult simlis féreg!"