Vannak filmek, amelyek bár a nagyközönség számára készülnek, mégis csak egy bizonyos rétegnek szólnak, vagy legalábbis csak egy bizonyos réteg érti meg őket. A Fék nélkül tipikusan egy ilyen film. Aki nem bringafutár, bringásrendőr, bringáspostás, vagy nem drótszamárral hajt minden héten, az nem biztos, hogy élvezni fogja a filmet. De ha mégis, nem fogja érteni azokat a kifejezéseket és "konfliktushelyzeteket" amik a filmben elhangoznak. Ettől függetlenül bárkinek ajánlható kis mozi. 

A mostanában elég felkapott és tényleg tehetséges Joseph-Gordon Lewitt alakítja a főszereplő Wiley-t aki a legmenőbb bringafutár egész New Yorkban. Örökhajtós (fixi) biciklijén fék nélkül (szó szerint) száguldozik a város utcáin, hogy a táskájában lapuló csomagok időben célba érjenek. Wiley rohadtul szeret biciklizni és kész. Körülbelül ennyit tudunk meg a karakterről és a többi szereplő kapcsán se számítsunk túl nagy jellemrajzra, karakterfejlődésről meg ne is álmodozzunk. Na jó, talán a kínai leányzó aki köré a fő cselekményszál épül, az elején még lehet egy kicsit izgalmas. Ennek ellenére minden színész hozza a szintet a saját szerepében, sőt Michael Shannon kifejezetten jól játssza az őrült, szerencsejáték függő zsaru szerepét, rajta lehet jókat szórakozni.

A film történetéről nem érdemes sokat írni, sőt, talán az a legjobb ha egy szót sem írok róla, ugyanis egy fél mondatban le lehetne lőni az egész poént. Annyira egyszerű, mint egy százas szeg, ennek ellenére körülbelül a film feléig nem fog rájönni senki. David Koepp rendező zseniális, bár már sok helyen látott technikával tartja a felszínen az egyébként roppant sablonos történetet. Össze-vissza ugrál az időben, a film nyitójelenete, például a film közepével kezdődik, de film közepén viszont azt láthatjuk mi volt a sztori első lényeges mozzanata. Ügyesen játsszák a játékot, nagyon sok ilyen ugrás van a kilencven per alatt, a film mégsem veszít a lendületéből egy percet sem. Ez pedig a másik hatalmas előnye a mozinak. Lendületes.De tényleg. Gyakorlatilag egy perc üres járat nincs, az elejétől a végéig pörögnek az események, a kaszkadőröket egy percig nem hagyják pihenni. Kifejezetten szimpatikus, hogy a történet tényleg a bringázásról szól és nem csak pár snitt elejéig látjuk, hogy milyen elmebeteg módjára tekernek a New Yorki futárok. Persze van benne pár erős túlzás, hiszen ettől lesz akciófilm, de akit kicsit is érdekel a téma, pontosan tudja, hogy ezek a srácok tényleg nem ismernek lehetetlent és a legnagyobb ellenségük a fék. 

A Fék nélkül egy szerethető és könnyű akciómozi, amelyik bármelyik délutánon fogyasztható, bringásoknak pedig kifejezetten kötelező. Sajnos nekünk egy ilyen filmet télen megnézni öngyilkosság, mert biztos vagyok benne, hogy a végefőcím után mindenki biciklire akar majd pattanni. 

Van pár olyan jelenet a filmben, ahol Wiley körül minden belassul, amikor veszélyes szituációba keveredik a forgalomban és minden lehetséges variációt végigjátszik magában, mielőtt kiválasztaná a menekülési útvonalat. Ezek a jelenetek több nézőtől is éles kritikát kaptak, mert életszerűtlen és erőltetett megoldásnak tűnik. Javaslom megtekintésre az alábbi videót, ami alapján mindenki eldöntheti, hogy ezek a fickók vajon a valóságban is így gondolkodnak-e: