Mi jut az eszünkbe akkor, ha egy mondatban elhangzik a reboot és az alacsony költségvetés? Hát az, hogy egy régi, valószínűleg alapvetően sikeres filmet megint meggyaláznak, nekünk pedig nagyon, de nagyon fájni fog. Mert persze leszünk olyan hülyék, hogy megnézzük, mert adunk neki egy esélyt, de tudjuk, hogy semmi jó nem sülhet ki belőle. Aztán mi történik? Megnézzük a Dredd-et és azt mondjuk, ez igen, ezt így kell csinálni. Ki merem jelenteni, hogy az új Dredd simán veri Stallone Dredd bíróját.

A Dredd egy rétegfilm, csak úgy mint az összes képregényből készült feldolgozásnak lennie kéne, de a legnagyobb stúdiók, a legnagyobb sztárokkal és őrületes marketing kampány keretében mégis mindegyik képregényfilmet átverik a mozinézőn, még akkor is, ha alapvetően a film közepéig a laikusok azt sem tudják ki az a Pókember, vagy Amerika kapitánya. Nincs ezzel komolyabb baj, csak sajnos általában ehhez az kell, hogy a történetet az emberek szájába rágják, egy igazi rajongó pedig nem ezt várja, nem ezt szeretné, hiszen ismeri kedvenc főhősét. A szuperhősöknek egyébként általában elég könnyű dolguk van és tarolnak a mozivásznon, hiszen becsületességük és morális hozzáállásuk megkérdőjelezhetetlen, a jók védelmezői és az emberiség megmentői. Viszont ha olyan főhősről van szó aki mindent megtesz azért, hogy az ellenséget (aki nyilván alapvetően a gonosz szerepében tetszeleg) elpusztítsa, néha akár ártatlan emberek életét is veszélybe sodorva, morálisan megkérdőjelezhető módszereket alkalmazva, akkor azt már tényleg csak egy bizonyos réteg fogadja majd el, esetleg érti meg, vagy tudja magát azonosítani vele. Persze, ha itt is áll mögöttünk brutális költségvetés vagy nagy húzónevek, akkor alapvetően nem lehet nagy probléma. Elég ha például a Sin Cityre, vagy   a V mint Vérbosszúra gondolunk. De sajnos ott az ellenpélda, a nevetségesen alacsony, 33 millió dollárból készült Megtorló is, ami méltatlanul alul értékelt és még John Travolta neve sem tudott elég embert a moziba csábítani 2004-ben.

A Dredd az utóbbi hullámot igyekszik meglovagolni, azonban még ehhez képest is súlyos hendikeppel indul. Egyrészt, mert már készült egy film Dredd bíró pályafutásáról 1995-ben Stallone főszereplésével és akkoriban elég magasnak számító 70 millió dolláros költségvetéssel, másrészt pedig a Dredd 2012-ben egyáltalán nincsenek húzónevek és a büdzsé is elég karcsúra sikeredett, hiszen 40 millió dolláros költségvetésről beszélünk.Nézzük mit sikerült ebből kihozni.

Dredd bíró karaktere alapvetően nem nevezhető pozitívnak. Valamikor a jövőben egy nukleáris háború után, az óceánok és természetes élővilág nagy része elpusztult, a nagy városok jórészt eltűntek a föld színéről. A túlélők a megmaradt városokba, Megacitykbe menekültek. Csak pár Megacity maradt a földön, ezeket azonban őrizni kell a falakon kívül található mutánsoktól és barbároktól. A munkanélküliség és a bűnözés az egekben, a népességnövekedéssel pedig egyik Megacity sem tud lépést tartani. A törvény betartatására az eddig ismert rendfenntartó szervezetek már régen nem képesek, ezért létrehozták a Bírák szövetségét. Naponta több tízezer bűncselekmény történik a Megacitykben és ezeknek csupán 5-6%-a kezelhető. Az elkapjuk-megvádoljuk, majd elítéljük, vagy felmentjük stratégia kivitelezhetetlen. A törvények egyértelműek, megkérdőjelezhetetlenek, a törvényszegés minden formája büntetendő. Aki a törvénnyel szembeszáll, vagy magánkockába kerül évekre, vagy halálra ítélik. A Bírók hatalmas teljes. A Bíró elkapja, megvádolja és elítéli a bűnözőket és végrehajtja az ítélet. Ott és azonnal. A Bíró ítélete megkérdőjelezhetetlen. Dredd bíró a testület legjobbja, egy igazi élő legenda, aki sosem hibázik és sosem könyörül és alkuszik meg.

Egy olyan karaktert aki koldulásért évekre magánkockába küld valakit, vagy bűnözők tízeit helyben fejbe lövi gondolkodás nélkül alapvetően nem nevezhetünk pozitív hősnek. A szó szoros értelmében semmiképpen sem. A képregények látványvilága posztapokaliptikus és nyomasztó, a filmnek pedig ugyanezt kell továbbvinnie. Ez mindkét filmnek sikerült, bár a Dredd 2012 az alacsony költségvetés miatt nem tudja olyan részletesen bemutatni ezt a világot, de amit látunk belőle az szépen kidolgozott és átgondolt. A jelmezek mindkét filmben rendben vannak. A fegyverek, a bírák jellegzetes sisakja és felszerelései mindkét filmben ütnek. Azonban az 1995-ös Dredd bíró ezt leszámítva nem más mint egy nevetséges giccsparádé, a mostani filmhez és a képregényhez képest mindenképpen. Óriási Stallone rajongó vagyok és szeretem is az a filmet, de sajnos akkor is azt kell mondjam, hogy Stallone kiherélte Dredd karakterét, ráadásul ez furán hangzik, de túlságosan is középpontba került a karakter. Ennél a filmnél ugyanis szerintem nincs szükség arra, hogy megpróbáljuk megérteni a főhős motivációját. A Karl Urban által megformált karakter pedig ettől lett zseniális. Teszi a dolgát, ítéletet hoz és végrehajt. Ennyi. Nincs semmi giccs, semmi poénkodás, csak a kegyetlen alvilág és az erőszak. Sok nézőtől hallani a kritikát, hogy mekkora bullshit már, hogy a főhős végig sisakban van és sosem látunk a száján kívül semmit. Nem is kell. Ez Dredd bíró karaktere, erről szól. Az arctalan igazságosztó, aki ismeretlenül bírál és ítélkezik. Karl Urban méltatlanul alul értékelt színész. Remekül hozza rossz arcú negatív és a pozitív karaktert is. A Riddickben, a Bourne csapdában és a Redben is marha jó volt a fazon. Ráadásul rajta kívül senki sem tudja így utánozni Stallone lebiggyedő, flegma, leszarom kifejezését. Ez pedig Dredd karakterének egyik főbb ismérve.

A Dredd 2012 arról szól amiről kell. Nincs idegesítő Rob Schneider, akit Karl Urban szó nélkül a motorja után kötne és végighúzna a húgyszagú utcákon és nincsenek idétlen helyzetkomikumok. Van egy két igazi tökös beszólás és a kötelező újonc karakter, de Olivia Thirlby elképesztően jól hozza azt, a TOP 10 újonc listában simán benne van. Amit én külön plusz pontként értékelek, hogy a főellenség, a megtestesült gonosz egy nő. Egy törékenynek tűnő nő, akinek a szerepében Lena Heady olyan hiteles, hogy a szar belém fagyna, ha bilincsbe verve elé rángatnának. Persze ez sem egy tökéletes film, néhány jelenetben még akkor is hadilábon áll a logikával, ha egyértelműen tisztában vagyunk vele, hogy képregényfilmről van szó. Az operatőri munka is néha kicsit felületes és a sokak által bírált slow motion jelenetek néha valóban idegesítőek, de tulajdonképpen az a pár másodperc az üresjárat az egész filmben. Ezt leszámítva egy igazi, hamisítatlan véres akciófilm, ami hozza a kötelezőt, sőt, annál jóval többet is, ráadásul minden karakter a helyén van, mindenkiből annyit mutatnak amennyit kell. Sajnos nincs körülötte akkora felhajtás, hogy világsiker legyen, pedig megérdemelné.

Az előállítási költséget vissza fogja hozni efelől semmi kétségem, de az már most látszik, hogy ezt a filmet valaki vagy nagyon utálni fogja, vagy megőrül érte. Én az utóbbi csoporthoz tartozom és bátran ajánlom mindenkinek, aki el tud vonatkoztatni Stallone Dredd bírójától és nagyon remélem, hogy még sokszor látom Karl Urban hasonló szerepben a vásznon.