Jin_Ke már írta magáról, hogy az akciófilmek iránti rajongása a nem egészséges szintet súrolja, ezzel én is így vagyok, ugyanis hál' istennek a 80-as, 90-es évek videó kazettás akciófilmjein szocializálódtam.

Sylvester Stallone a 80-as évek sikerei után a 90-es években kevésbé volt aktív, és sikeres, de a 2000-es évek első fele után rájött, hogy némi botox segítségével, és megfelelően eltalált célközönséggel ismét a csúcsra törhet.
A Rocky és a Rambo folytatások után gondolt egy nagyot, és összehozta ultimate badass bandáját, és erről filmet is forgatott. Így született meg az Expandables első része, mely az olyan elmebetegeknek köszönhetően, mint én, (nem)meglepően sikeres lett. Ebből következően elkerülhetetlenné vált, hogy jöjjön a folytatás, lássuk, hogy sikerült.

Az első részben megismert szereplők közül egyedül Mickey Rourke nem tért vissza a "brigádba", helyette viszont kaptunk igazi akciófilmes legendákat.
A már nem "kaliforniakormányzója" Schwarzeneggert (az első részben is szerepelt, de csak egy rövid cameo erejéig), valamint az első rész filmtervét, még a készítés előtt kiröhögő Jean-Claude Van Damme-ot, valamint az univerzum megteremtőjét, Chuck Norrist.
(Chuck Norris betette a disznósajtot a DVD lejátszó-ba, és visszanézte a disznóvágást, he-he-he)

További új szereplők: Liam (Thor öccse) Hemsworth, Scott Adkins, Nan Yu.

Az első rész után várható volt, hogy a jól bevált recepten nem fognak változtatni, szóval vérre, gyilokra, és rendkívül rövid párbeszédekre lehet számítani, de olykor nevetni is fogunk, ugyanis amikor a főszereplők éppen nem az ellent, akkor egymást basztatják nettó 90-100 percen keresztül.

Az alaptörténet szerint (az elején egy egészen szép vérengzés, és Jet Li indokolatlan eltűnése után) a jó öreg Church (Bruce Willis) az előző részben ellopott 5 millió értékálló dollárért, és azért, hogy végre kvittek legyenek, egy szívességet kér Barney Ross-tól, és "elmebeteg" bandájától.A feladat nem tűnik vészesnek, (de sejthető, hogy nem tulipánszedéssel egybekötött séta lesz...) mindössze annyi a feladat, hogy el kell hozni a kietlen Albániából egy dobozt, melynek tartalma szigorúan bizalmas. Csavar a történetben, hogy Church ad a csapatnak  egy vagány kínai csirkét, akire vigyázhatnak majd az öregek.
Természetesen bebizonyosodik, hogy a küldetés egyáltalán nem lesz egy sétagalopp. Ennek egyik legfőbb jele, hogy megjelenik a fő gonosz, Belgium (a csokoládé utáni) legfontosabb nevezetessége, Jean-Claude Van Damme, valamint egy csapat albán szabadharcos, akik a nagy nehezen megszerzett dobozt elviszik, valamint indítékot szolgáltatnak Barney bácsiéknak a bosszúhadjáratra (de szépen nem spoilereztem)

Innentől a film még inkább bepörög, és még több vért, öldöklést, és csáknoriszt hoz.Mint később kiderül, a doboz egy hidegháborúból visszamaradt szovjet plutónium lerakat pontos helyét tartalmazza, egészen bagó mennyiséget, 5 tonnányit. Meg kell jegyezni, hogy Van Damme meglepően hozza a g*cit, le a kalappal előtte, hogy ennyi tétlenül töltött év alatt magára szedett egy kevés színészi játékot a pörgő rúgások mellé.A film végén látható Stallone, Van Damme verekedésért már érdemes jegyet váltani a moziba, és nem lövök le nagy poént, ha előrevetítem a happy endet.

Bármennyire furcsán hangzik, van egyfajta báj abban, mikor körülbelül 1 tonnányi izom, és fegyver sétál a kamera felé, Schwarzenegger, Willis, Stallone hármasra gondolok, akik egymás mellett sétálva lőnek mindent, és mindenkit.

A film maga nem akar többnek látszani, mint ami. Kellemes nosztalgiázást biztosít a 80-as években született, ma már felnőtt, isten ments családos embereknek, hogy újra éljék milyen baromi jó érzés volt videó kazettán nézni az akkor még fiatal Stallone-t, Van Damme-ot, Schwarzeneggert, és leverni édesanyánk antik herendi gyűjteményét egy hanyagul végrehajtott pörgő rúgással, amit a véres játékban láttunk. Az igazán nagy rajongóknak pedig pár elejtett szófordulat is nagyot üthet, ha egy kicsit jobban is ismerik Dolph Lundgren, Stallone, Willis, vagy Schwarzenegger életútját.

De ez a film nem csak nekünk biztosít szórakozást, hanem bárkinek, aki szereti az igazi macsós, véres akciófilmeket.

A filmben természetesen vannak hibák, mind a verekedésekben, mind a lövöldözésekben, de az embert nem hagyja pihenni a film, és egy percig sem unatkozik rajta. Néhol persze megmosolyogtató, hogy a nyugger klub, és az urológus rendelője helyett Albániában izmoznak az öregek, de talán pont ez az igazi szépsége a filmnek és a rendező, Simon West is okosan, tudatosan épített erre.

Összességében mind megvalósításban, mind pedig a hangulatban sikerült reprodukálni az első részben látottakat, sőt még felülmúlni is sikerült. Ezt alátámasztandó már bejelentették a harmadik részt is.

Yippee Ki-Yay motherfucker.

Így 30 sor ömlengés, és nosztalgiázás után nem marad más hátra, minthogy számokban is kifejezzem rajongásomat a film iránt.:

10/8